Az igazság az, hogy mostanában nem volt időm blogot írni, mert dolgoztam és készülődök a Siófoki nyaralásra, amit élménybeszámolókkal szeretnék prezentálni ez idő alatt nem, hiszem, hogy fogok blogolni így majd csak utólag fognak felkerülni (Július 2.-ától Július 5.-éig nyaralok)

Siófok számomra egy elég kedves hely mivel kiskoromba általános iskolai tábor következtében jártam ott utoljára az óta sajnos nem volt időm Siófokra jutni.

Tehát hamarosan élménybeszámolók!! :D

Addig is kívánok minden kedves olvasómnak kellemes nyarat! :D

Lehet, sokan le fognak szólni érte, de igen nekem is volt egy igen tartalmas korszakom és ez nem más volt, mint amikor animés voltam. Kellemes korszak volt, mert kiskorom óta elkísért olyan 6-7 éves korom óta még mai napig nézegetek animéket de nagyon ritkán.

Talán az oka hogy felnőttem vagy az, hogy inkább már gamer vagyok, mint animés de az is lehet, hogy a sorozatokra jobban rá szoktam valamint, hogy már nincs annyi időm hogy animézzek.

Számomra azért volt ennyire fontos korszak, mert az animék segítettek át engem jó pár nehézségen olyankor, amikor nem voltak barátaim mikor napi szinten csúfoltak mikor teljesen magamra maradtam megnyugvást jelentett és egy idő eltöltést valamint barátokra leltem olyan emberek körében, akik szinté hasonlóan szerették az animéket.

Valamint ez a korszakom segített abban, hogy kicsit kinyissam a szemem más kultúrák iránt így aztán sokkal elfogadóbb vagyok bárkivel. Nem kezdek el tudatlanul le kínaizni egy japán lányt és nem mondom minden ázsiaira hogy kínai. Ha értitek mit értek ez alatt.

Még mai napig is hatalmas vágyam hogy egyszer majd kijussak Japánba.

Mi is az az anime?

„Az anime (アニメ, ejtése [anime], az „animation” szó rövidüléséből) a rajzfilm általános elnevezése Japánban, a szigetországon kívül a japán stílusú rajzfilmek összefoglaló neve.„

Néhány örök kedvencem:

Dragon Ball

Hakuouki Shinsengumi Kitan

Kuroshitsuji

Inuyasha

Kaleido Star

Mostanában nem írtam, mert dög meleg volt és nem volt nagyon energiám még géphez ülni se. Most egy lightosabb témát hoznék fel.

Mindig is szerettem fotózni azonban sajnos nem adatik meg a lehetőség, hogy egy drága gépet vegyek még is szeretnék 1-2 képet megosztani veletek, amit telefonommal készítettem és úgy gondoltam, hogy jól sikerültek.

Persze tudom, hogy ettől még nem lesz valaki fotós, de hát, na, én ezekre a képekre büszke vagyok. :D

A képek Sony Xperia Z2-el készültek. 

Rákattintva nagyobb méretbe is megnézhetitek. 

Mai témámba azokat az ember típusokat szeretném bemutatni, akik számomra rettentő idegesítőek valamilyen oknál fogva.

• Kéregetők

Vannak olyan emberek, akik tényleg rászorulók és emiatt kéregetnek, hogy túléljék, a napot most nem róluk van szó ez esetben most azokról a kéregetőkről beszélek, akik mindennap próbálnak ugyan azzal a dumával kéregetni, és ha az ember jó szándékkal add, de ez esetben ételt akkor hozzád vágják és idézem „K*rva anyád én nekem ne kaját adjál, ha nem pénzt”

Emlékszem barátommal sétáltam ekkor oda lépett hozzánk egy elég normálisan kinéző fiatalember és megkérdezte nincs-e pénzünk, mert elhagyta a pénztárcáját és vonaljegyre szeretne pénzt kérni én és a barátom jóhiszeműen 500 forintot adtunk, de már előre szóltam a barátomnak hogy biztos nem vonaljegyre gyűjt. Mikor visszafele sétáltunk láttam, hogy még mindig ott kéreget és még mindig ugyan avval az átlátszó dumával… Nem értem ahelyett, hogy elmenne dolgozni egésznapját avval, tölti, hogy kéreget pedig nem nézet ki hajléktalannak, az ilyennek nem szívesen adok. Persze nehéz megkülönböztetni ki az, aki tényleg rászorul és ki az, aki ha nem adsz, kiátkozz az életből is.

• Nyugdíjasok és a banyatankjuk

 Itt is ki szeretném emelni hogy nem a kedves nénikről meg a bácsikról van szó, ha nem azokról, akik szándékosan iskolaidőbe mikor minden fiatal általában iskolába, munkába siet nekik tuti, hogy akkor kell piacra vagy orvoshoz menni reggel 6 óra és 7 óra között és a nagy banyatankjukat természetesen a lábadon keresztül tologatják, ha nem kapnak helyet a tömött villamoson, buszon már eljátsszák a hattyúk halálát.

Ismertem egy falusi idős hölgyet, aki 85-90 év között volt sajnos már nincs köztünk bár nagyon beteg volt, de minden reggel kiment a kertjébe kapálgatott gondozta a növényeit, és ha kellett kiment a tyúk ólba levágott egy csirkét és megfőzte. Nem panaszkodott nem jajgatott még is élt, mint általában minden nyugdíjas.  Azzal kellett szembesülnöm, hogy a Pesti nyugdíjasok túlságosan elkényelmesedtek némelyik elképesztően bunkó és azt hiszi, hogy koruknál fogva valamilyen kiváltságot élveznek ezért mindent megtehetnek.

Pedig nem én úgy vagyok vele kortól és nemtől függetlenül, hogy ha engem nem tisztelnek, én sem fogom őt.

• Elkényezett tinédzserek

Leginkább a mai generációval van a problémám. Annyira próbálnak egy olyan maszkot felvenni, hogy beolvadjanak a mai „normálisnak” nevezett társadalomba hogy eközben elfejtik kik is valójában. Nagyon sokszor hallom, hogy egy személy ül a villamoson és ki cikizik, azért mert jaj, nem olyan márkájú felsőt hord, azért mert kitűnik evvel, azért mert nincs arra pénze, hogy megvegye ezért persze cikizés tárgyává teszik és röhögnek rajta.

Annak idején mikor iskolámba szalagavató táncpróba volt és elvittem a barátomat a próbára és én egy viszonylag átlagos kinézetű lány vagyok a barátom pedig elég helyes. Hallottam, ahogy több lány is összesúgott, hogy egy ilyen lánynak, mint nekem hogy lehet egy ilyen barátja.

Lehet, azért mert sok fiú egyre inkább a természetes lányokat kezdik szeretni és én jó magam alig sminkelem magam csak kihúzom a szemem és ennyi. Lehet, azért mert rengeteg lány kezd egyre inkább egy utcalányra hasonlítani, mint sem egy cseperedő nőre. Én pedig a normális lányok közé tartozom, akik normális ruhákat vesz fel és nem mű akár egy Barbie baba.

• Facebook szerelmespárok

Mindenkinek ismerős lehet, vagy legalább tud egy olyan ismerőst mondani a Facebookján akik szerelmesek és szinte ömlik a Facebookjukból a szívecske. Személy szerint az ilyenektől rosszul vagyok. El sem tudom képzelni, hogy mért, kell valakinek a személyes szerelmes üzenetét kiposztolni főoldalra közbe ékelve több millió szívecskével. Nincs azzal baj, ha szerelmes vagy és kiraksz egy közös képet életed párjával, de amikor ez játszódik le:

- Jaj nagyon szeretlek édesem-életem értelmének gyöngye.
- Én még jobban szeretlek gyönyörűséges hercegnőm
- Nem én annál is jobban stb. 

ezt folytatva és közbe ékelve millió kis szívecskével az már undorító és senki sem kíváncsi rá.

Egyenlőre ennyi, ha még eszembe jut, akkor későbbiekben csinálok egy 2. részt.

Mostani témám nem más, mint a diákmunka, ami ugye hiába fizet, jól ha van, hogy szívatnak, lenéznek és úgy bánnak veled, mint egy darab szeméttel.

Saját bőrömön tapasztaltam meg mind ezeket. Vállalatokat, cégeket természetesen nem fogok emlegetni.

Életem első diákmunkája 16 évesen volt egy cigaretta filter gyárba hol is kezdjem… nos mivel céges busz vitt ki minket ezért evvel nem igazán volt probléma avval, viszont hogy 5.30-as beígért busz jócskán 6-ért oda, és aki messziről jött (én akkoriban hajnali 3-kor keltem azért, hogy oda érjek) annak nem igazán mindegy sem felkelés szempontjából sem pedig járatok szempontjából. Félretéve ezt emlékszem mikor beértünk a gyárba egyből fogadott minket egy megsavanyodott csoportvezető bár „csak” annyi volt a dolgunk hogy válogassuk a cigaretta filtereket még is olyan tempóba követelte tőlünk, amit egy kezdő nem igazán tud követni, és ha az iramot nem tudtuk tartani konkrétan kiabált velünk. A 7 órás munka idő alatt összesen volt 10 perc szünetünk a többit végig álltuk.

Második munkám egy elég neves fürdőben volt Budán én takarítóként mentem oda még is egyszerre kellet hostessnek, öltöző felelősnek, takarítónak,  és vendég elirányítónak lennem (nem tudom hogy hívják) HA ez nem lett volna elég nekem pont annyi sokk volt mikor felküldtek egy nudista részre söprögetni amit ráadásul évek óta nem volt seperve annyi szemét volt ott.. de köszönöm nem nem voltam kíváncsi idős hölgyek lógó mellére és idős bácsi lógó heréjére nem erre volt szükségem 16 évesen.  Úgy érzem, a diákmunkásokat gyakran kihasználják csak azért mert fiatalok.

Valamint a diákszövetkezeteknek azon kívül, hogy szerződésük van egy vállalattal, céggel nem ártanak körül nézni, hogy a diákjaikkal megfelelő bánásmóddal bánnak-e vagy sem esetleg milyenek a munkakörülményeik.

Ezen kívül a számomra legsokkolóbb és legvisszataszítóbb tavaly történt… Kasszásként szerettem volna elhelyezkedni lelkesen álltam hozzá és tanulgattam, míg végül munkát kaptam egy híres, neves szupermarketbe egészen addig nem volt baj, míg munkába nem álltam. Mivel az a kód táblázatott nem kaphattam ki, amin a péksütemények voltak így egy-kettő péksüteményeknél megkérdeztem a hátam mögött álló önkiszolgáló kasszás hölgyet tök normálisan kedvesen, hogy megtudná-e mondani ennek a péksüteménynek vagy a nevét vagy a kódját… Olyan minősíthetetlen hangnembe és lekezelően beszélt velem hogy a vásárlók szóltak rá hogy jó lenne, ha visszavenne magából.

Mért kell a friss új munkaerőt leszólni? Azért mert te 8-10 éve ott dolgozol és belesavanyodtál a munkádba még nem azt jelenti, hogy te vagy ott a főnök te is egy alkalmazott vagy akárcsak én még akkor is, ha nincs még kellő tapasztalatom valamint fiatalabb vagyok, nálad se jogosít fel arra, hogy úgy beszélj velem, mint egy darab hadd ne írjam mivel.

Úgy gondolom, fontos lenne az, hogy ezeket felügyeljék, tegyük fel, ha téged felvesznek takarítónak, akkor neked nem lenne, kötelességed mondjuk még hossteskedni kedvesen mosolyogni mikor te szándékosan azért választottad ezt a melót, mert alapjáraton mondjuk annyira nem jó a beszédkészséged valamint nincs ehhez kitartásod, hogy még pluszba hossteskedj.

Számomra elég kellemetlen volt, hiszen én magam elég félénk természetű vagyok nem biztos, hogy ha hirtelen hozzám szólnak angolul, akkor azonnal tudok válaszolni pedig, tudok angolul még is ilyenkor leblokkolok, mert amint már említettem félénk vagyok, az emberekkel nehezebben nyílok meg ez által nehezebben is kommunikálok, ne erőltessenek rám olyan dolgokat, amiket nem szívesen csinálok ráadásul nem is tartozik a munkakörömbe.

Mindezek mellett volt persze normális munkám csak sajnos nehéz kifogni, hogy tényleg megfelelő társaságot és körülményeket kapj.

Elsőként ebben a témába a saját tapasztalataimat fejteném ki, amit az évek során tapasztaltam miközben online játékokon játszottam.

Biztos minden vagy majdnem minden lány már megkapta, hogy ő valójában csak azért jutott, idáig mert pár fiú fel boostolta őt és adott neki pár cuccot, egyedül pedig semmire se vinné. Ismerős? :D

Le szeretném szögezni, hogy csak azokat a játékokat, sorolom fel, amelyikkel huzamosabb időt játszottam (Általában több mint 1 évet) ugyan is, ha mindent felsorolnék, nap reggeltől estig itt ülhetnénk. :D

Kezdetek:

Nos, én első online játékos élményemet 10-11 éves (2007-2008 körül) koromban tapasztaltam meg az első és mai napig számomra kedves MU Online nevezetű játékon, ami manapság már elég „elavultnak” látszik, de engem még most is vissza visszahív.

Emlékszem, hogy amikor megtudták, hogy lány vagyok sokan „házasodni” akartak (játékon belül) velem ugyan is ekkor még ritka volt a lány játékosok száma és ennek köszönhetően rengetegen próbáltak mindenféle cuccokkal „elcsábítani” engem azonban egyáltalán nem érdekelt… Persze amikor PvP zónában legyőztem a fiúkat vérig voltak sértve és megbélyegeztek egyből, hogy csaló vagyok meg biztos kinyalják, a „seggem” azért van ennyi cuccom.  

Pedig életembe nem csaltam és nem szorultam arra, hogy nekem valaha is adakozni kellett volna, ha kellett valami azt vagy ki farmoltam vagy megvettem, de mindig becsületes voltam.

S4 League

Aki játszott már rajta tudja, hogy alapjáraton kevés a becsületes játékos és rengeteg a hacker rajta… Amikor én kezdtem akkor még a játék nagyon az elején volt. Mivel nagyon tetszett a játék sok időt töltöttem el rajta így hamar ki ismertem és úgy mond „profivá” váltam, (3-4 éven keresztül játszottam rajta) ami sokaknak nem tetszett így a meccsek alatt folyamatosan kaptam a hacker, noob és egyéb kifejezéseket valamint a ki kickeléseket szobákból …

Ismerős lehet azoknak akik sok időt töltenek egy játék ki ismerésével és ugyan így ki lehet szavazni egy szobából, mapból … Mert ugye véletlenül se ismerheti már úgy az ember az adott mapot hogy szinte tudja épp honnan és merről jönnek a playerek ugye?

League of Legends

Amikor játszottam rajta rengeteg toxic playerrel játszottam együtt én rendszerint support avagy támogató voltam és elképesztő mennyiségű savazást kaptam azért mert 1x kellett lennem támogató, jungler és még mides mert a jungler az éppen sosem volt a helyén a mides meg feedelt mint állat :D
Mivel levágható volt a nevemből hogy lány vagyok emiatt megkaptam hogy jaj biztos árulom a testem és így boostoltam fel magam vagy emiatt kaptam skineket… Khmm mért?

Azért mert egy lány jobb nálad? Vagy, mert egy ember jobb nálad már egyből szidni kell? Soha nem értettem, hogy mért kell olyan embert szidni, aki bántani se bántott ráadásul a csapattársad és nem feedel, nem trollkodik tök normális player.

CS:GO

Itt még nem tapasztaltam semmiféle savazást, mert lány lennék ugyan akkor volt, hogy valaki ismerkedés céljából jelöltbe steamen vagy zaklatott játék közben, de ezeknek is a száma nagyon csekély.

Warframe

Főként itt a barátaimmal és haverjaimmal játszom természetesen a nememet teljesen elrejtve így csak ők tudják, hogy ki ül a monitoron belül mivel manapság kockultam rá emiatt nem igazán tudok véleményt mondani, hiszen még csak kóstolgatom, a játékot. 

Úgy vagyok vele, hogy néha jobb is ha nem tudódik ki a nemem mert így legalább nem bélyegeznek meg semmivel.

TERMÉSZETESEN ezek a sztereotípiák van, hogy nagyon is jogerősek, hiszen elég ránézni Twitchre a sok magamutogató lányra és arra, hogy csak sírnak és tényleg nem tudnak játszani (Akinek nem inge ne vegye magára) AZONBAN vannak olyanok, akik nem érdemlik meg vannak lányok, akik igenis jól játszanak el kell fogadni és kész.

Én személy szerint nem vagyok nagy focirajongó még is tisztelem és elismerem, amit a fiúk kint elértek és ezen túl és tovább is HAJRÁ MAGYAROK! :D

Egy részét, amit nem szeretek DE leszögezem, azért mert szerintem ezzel rontanak a csapat hírnevén az a vandalizmus. Én megértem teljes mértékben hogy ünnepelni kell, mert győztünk és sikereket értünk el még is úgy gondolom, hogy ezt a részét lehetne békésebben megoldani.

(Akinek nem inge ne vegye magára!)

Arra kérek minden foci rajongót, hogy aki esetleg olvassa, ezt a cikkemet ne savazzon halálra ezek mind a személyes véleményeim és úgy gondolom, valótlant nem állítok, mert ezeket mind olvastam, hallottam, tapasztaltam.

Amit nem igazán értek:

- Mint minden meccsen mikor a szurkolók vonulnak, mért kell metró kocsikat rongálni vagy villamososokat.

- Amikor ünnepelsz, ne csak az örömre gondolj, ha nem a testi épségedre is mivel láttam olyan képeket ahol konkrétan a villamos tetejére mászott fel és a feje kb. 10-20 cm távolság a villanyvezetéktől, amiben 600V áramfeszültség van. Amíg te jó esetben kórházba, rossz esetbe a hullaházba kerülsz a villamos vezető a sittre.

- Amikor bizonyos meccsek vannak ismét olvastam olyanokat, hogy a metrón lévő 13 éves kislányt csak azért leköpték, mert lila vagy zöld pólóban volt (Nem pontosan emlékszem a színre) kérdezem MÉRT? Az a kislány mit ártott? Azért mert azt a színt hordja, mindjárt le kell köpni?

- Megértem, hogy meg kell ünnepelni, de mért, kell forgalmat akadályozni? Akik 24, 12 óra munka után hazavágynának, ilyenkor ők emiatt nem tudnak hazamenni, lehet nem éppen a legboldogabbak mert te elállod a villamos utat… Adjuk meg a tiszteletet a másiknak és engedjük el azt a villamost, buszt stb-t.

Így bezárólag úgy gondolom, hogy lehetne erre békésebb megoldást találni csak azért, hogy elkerüljük ezeket a dolgokat, és hogy az embereknek ne csak ez jusson eszébe. Nem ócsárolásnak szánom csupán tényleg nem értem ezekre mért van szükség.

A blogom mai témája nem más lesz, mint a paranormális jelenségek… Sokan szkeptikusan állnak a dolgokhoz én még is úgy hiszem, hogy van igazság alapja, mert mikor kicsi voltam velem is megtörténtek dolgok, amit mai napig nem tudok magyarázatott adni…

íme, néhány történet tőlem, amit kiskoromba éltem át illetve jelenleg is tapasztalok:
(Ha esetleg van, történeteket nyugodtan megoszthatjátok velem kommentbe)

1. A kórházi szellem (A fotót én készítettem)
Mikor édesanyám kórházba került kivizsgálás miatt 2014 őszén mindennap elmentem hozzá látogatóba egyik nap mikor bementem a kórházba és sétálgattam a területén lőttem egy fotót mondván ez a rész tök ijesztő… mikor hazamentem feltöltöttem a gépemre hogy megmutassam a barátaimnak aztán akkor vettem észre, hogy a képen vannak valakik megijedtem aztán megörültem mert ez volt számomra az a löket ami tényleg megadta hogy teljesen elhiggyem nem vagyunk egyedül a világon.

Íme a fotó (A fotót HTC Z710e telefonnal csináltam)

2. Egy bizonyos aura…
Mikor olyan 4-8 éve között voltam esténként mikor felkeltem féltem kimenni a wc-re egyedül mert a wc-nk melletti falnál mindig volt egy aura, ami ragyogott semmi mást nem csinált csak ott volt… egyszer aztán összeszedtem a bátorságom és oda mentem mellé… nem hittem a szememnek hozzá nyúltam a kezem átment rajta és a faltól kb. 10 centire át… megdörzsöltem a szemem hogy biztosan nem képzelődöm de nem ott volt aztán egyre cseperedtem és eltűnt de évekig elkísért….

3. Gonosz aura a konyhából
Ez is szintén a kiskoromat kísérte végig a fürdő szobánk ajtaja mindig a konyha felé néz és többek közt ezért nem mertem kimenni wc-re… Akárhányszor mentem el a konyhánkhoz vezető folyósokon mindig azt éreztem, hogy van valami gonosz… kinéztem a sötétbe és elkapott a félelem, de csak a konyha felől sehol máshol mindig azt éreztem van valami irtó gonosz kint … esténként gyakran volt az hogy a tányérok csörömpöltek és éreztem hogy valaki járkál kint de mindenki aludt…

4. Ijesztő karácsonyi világító dísz
Édesanyám kapott a nővéremtől ajándékba egy gyönyörű szép karácsonyi díszt, ami akkor világít, ha az alján lévő kis „gombot” elcsavarjuk. Egyszer aztán anyám reggel készülődik és elkezdett magától világítani a dísz valamint egy asztali lámpa is felkapcsolódott gyorsan lekapcsolta és ki sietett. Reggel felkeltem kérdeztem, hogy miújság mire ő ezt elmesélte elsőnek nem hittem el aztán nálam is világított a dísz. Úgy megijedtem, hogy megfogtam és kivettem az elemeket belőle valamit a csavarható részét jó messzire tettem a dísztől

5. A magától zenélő telefon
Mindenki emlékszik a színes kijelzős telefonokra. Nos, nekem is volt egy Sony Ericsson telefonom, ami néha-néha rejtélyes módon magától elkezdte a rátöltött zenéket lejátszani néha éjjel néha pedig nappal.. Lehet, hogy volt valami hibája, de akkor mért nem állandóan? Mért csak ritkán (hetente 1-2x)

Ha esetleg szeretnétek, még tőlem történeteket hallani azt kérlek, jelezzétek kommentbe ugyan is rengeteget tudnék mesélni. Ha érdekesnek találtátok a blogom ne felejtsetek el bekövetni! :D

Biztos mindenkinek volt egy olyan korszaka, amit legszívesebben vagy elfejtene, vagy szépen gondol vissza rá. Az a bizonyos 90-es évek gyerekei tapasztalhatták meg igazán.

Mikor én 13-14 éves voltam én is az EMO stílust képviseltem, amit manapság inkább elfejtenék,(Csak gáz képek születtek amire akkor azt hittem nagyon menő) mint sem emlegetnék még is úgy gondolom, hogy szükséges volt, hogy azzá váljak, aki most vagyok, mert annak idején ennek is megvolt az életérzése.

…és mielőtt azt hinnétek nem én nem vágtam magam: D

Idetévedők nektek mi volt régebben a stílus ami kitöltötte a tinédzser korotok egy részét és miként gondoltok vissza rá? :D

Mielőtt blogolni kezdenék, szeretnék egy kicsit magamról is írni, hogy megismerjetek…
nos, egy 19 éves lány vagyok, aki jelenleg érettségizett és közgazdászként tanult. Szeretek számítógépes játékokkal játszani főként online játékokat részesítem előnybe. Általában mindenféle zenét meghallgatok, ami tetszik, de a rock a kedvenc műfajom  :D

Ha kérdésed lenne, várom kommentbe ^^